Az illusztráció Somogyi Róza Borbála munkája
Történt egyszer nagyon régen, túl a havon, túl a jégen,
túl a messzi Lapp-vidéken, hol fény táncol fenn az égen,
hol hosszú és halk az éjjel, találkoztam egy személlyel.
Fehér szakáll, hosszú bajusz, úgy hívták hogy Santa Claus.
Nézegettem, furcsa manusz, ilyen hidegben csak mamusz?
Volt vele vagy három krampusz, akkor esett le a tantusz!
De hiszen ez a Télapó, ez az őszes öreg apó!
Botja végén arany kampó, rénszarvas szánja suhanó.
Egy dolog volt kacagtató, az a furcsa lábravaló.
Megkérdeztem. – Nincs csizmája? -Nem hideg a mamuszkája?
Három krampusz nézett rája’, lassan nyílt Télapó szája,
három hete nem találja, fázik is nagyon a lába.
Ilyen hóba kell a csizma, -Mit sem ér ez a mamuszka!
Ránéztem a krampuszokra, gyerünk jöhet az agytorna.
Vegyük gyorsan fontolóra, hol az öreg surranója?
Egyik krampusz mondja, -Talán, elhagyta egy útja során!
Másik krampusz ezek után, – Biztosan a hotelszobán!
A harmadik, az észkombájn, – Megette egy orangután?
Nagyot nevet a Mikulás, – Mire ez az okoskodás?
Errefelé az a szokás, megsegít az összefogás.
-Gyerünk három krampusz pajtás, van a házon egy nagy padlás!
Megnéztük az örökséget, a temérdek édességet.
Hordtak oda annyi szépet, mikulásruhákat, prémet.
Hátha találunk egy készlet, jó bőrbakancs féleséget.
Hát nem volt egy elit szalon, cukor lógott minden falon.
Szólt egy krampusz, -Ott a padon, S a Télapó, – Jó nagy halom!
Ezt itt fel is próbálhatom, tökéletes lesz a havon!
Három krampusz örömében, táncot járt a hóesésben.
A mamusz már feledésben, semmit sem ér ilyen jégen.
Majd a nyáron napsütésben, viselheti Kecskeméten.
Mikulás bajusza alatt csendesen mosolyra fakadt.
Szeméből szeretet áradt, szereti ő ezt a hármat.
– Három krampusz, sosem fáradt, jól segítik a munkámat.
-Hohohohó! De most aztán, befogva a rénszarvas szán!
Zsákban cukor, alma, banán, felnőtteknek virgács-talán.
Egyeseknek plüss oroszlán, megkapjátok holnapután.
Ezt történt velem oly régen, a távoli Lapp-vidéken,
túl a havon, túl a jégen, csizmát kerestünk mi négyen.
Vagyis öten! – Ó, mily szégyen, matekoznom kell a héten.