Szomorú ősz

Ázott galambokkal flörtöl az ősz,
cseppekben mérhető arcán a fájdalom.
Miért pont most? Miért pont ő?
Tőle csak homály és csend ül a házakon.

Éneke nem száll be függönyös ablakon,
rekedtes hangja zuhogó blues…
Csak egy muskátli szomjazza a körúti balkonon,
de már tizenkilencre ő is lapot húz.

A kutya is lerázta a sarki bolt előtt,
nedves szelétől terjeng a bűz.
Keserves szerep ez, neki miért nem juthat
csókoktól, boroktól szép tábortűz?

Miért pont most, miért pont ő?
Emlékeiben csak ködbe zárt képek.
Bezzeg a tavasznak, a nyárnak ha eljő,
tündérek s virágok hadai mesélnek.

Szép csendben áll, a Holdnak int,
s még egyszer visszanéz megállva.
Kérdezi könnyezve: senki sincs idekint?
egyedül indul a Télhez egy teára.